Mi van a megtakarításaink idő előtti felélése mögött?
Van egy mondat, ami sok ügyfelemtől visszaköszön a munkám során, de legutóbb a 21 napos kihívás résztvevője mondta:
„Korábban is voltak megtakarításaim, de mindig hozzá kellett nyúlnom lejárat előtt — és természetesen veszteséggel jöttem ki.”
Ez a mondat sokkal többről szól, mint pusztán arról, hogy „elfogyott a pénz”.
Mi történik ilyenkor valójában?
A megtakarításainkhoz való idő előtti hozzányúlás mögött gyakran láthatatlan, mélyebb rétegek húzódnak meg:
1. Nincs vészhelyzeti alap → a megtakarítás „életmentőnek” tűnik
Ha nincs külön tartalék váratlan kiadásokra (pl. betegség, autójavítás, munkahelyvesztés), akkor a hosszú távra szánt megtakarítás válik az azonnali túlélés eszközévé. Ez nem gyengeség, hanem egy tipikus tünete annak, hogy struktúrára lenne szükség.
2. Tudatalatti engedélyhiány a gyarapodásra
Sokan úgy nőttek fel, hogy a pénzről csak akkor volt szó, ha hiányzott, vagy aggódni kellett miatta. Ha ehhez még az is társult, hogy a gazdag emberek önzők, akkor egy tudattalan belső korlát is fellép: „nem maradhat nálam túl sokáig a pénz”. Ez a minta újra és újra arra sarkallhat, hogy „leépítsük” a gyarapodást – akár nem is tudatosan.
3. A hosszú távra gondolás gyakorlata hiányzik
Az agyunk – főleg stresszben — a rövid távú túlélésre van bekötve. Így ha nincs rendszeres idő, tér és támogatás a jövő megtervezésére, akkor a nyugdíj, vagy a befektetés mindig háttérbe szorul a „mostani” szükségletek mögött.
A fordulópont: amikor először nem nyúlunk hozzá a megtakarításhoz
A történetben, amit megosztott a résztvevő, van egy kulcsfontosságú mondat:
„Ez nálam hatalmas lépés, hogy elkezdtem félretenni a nyugdíjas időszakra.”
Ez a belső fordulat: amikor először sikerül nem elvenni a pénzt, hanem megtartani. Nemcsak pénzügyi, hanem pszichológiai áttörés is.
Ez azt jelzi, hogy elkezdődött az új minta építése:
– Én képes vagyok megtartani, amit megteremtek.
– Nem a túlélésből működöm, hanem a jövőmért cselekszem.
– A megtakarításom most védelmet és lehetőséget jelent, nem csak „elérhető forrást”.
Hogyan tudjuk ezt megerősíteni?
1. Hozz létre külön „váratlan kiadások” alapot — így nem a nyugdíjcélú megtakarításhoz kell nyúlnod, ha beesik valami.
2. Ne csak célod legyen — legyen neve is a megtakarításnak: „szabadság alap”, „biztonsági sziget”, „nyugdíjas álom” — ez megerősíti a kötődést.
3. Ismerd fel a mintáidat – kérdezd meg magadtól: mit tanultam gyerekként a pénzről? Kihez hasonlóan működöm most?
Végszó helyett:
Ha te is úgy érzed, hogy sokszor „kiszökött” a kezedből a pénz, és csak most kezded el megtartani, tudd: nem vagy egyedül. És ami a legfontosabb — nem késő.
A megtartás képessége tanulható. Az új pénzügyi minták pedig nem a számokon, hanem a tudatosságon múlnak.
Te is tapasztaltál hasonlót? Mi volt az első megtakarításod, amit nem költöttél el? Írd meg kommentben, vagy oszd meg a bejegyzést egy olyan ismerősöddel, akit most ez erősítene!
Ha szeretnél játékos, önreflexív feladatokon keresztül közelebb kerülni a pénzügyi tudatossághoz, csatlakozz az ingyenes 21 napos pénzügyi mini-kihíváshoz!