“Ami ismétlődik, az nem véletlen”

“Ami ismétlődik, az nem véletlen”

 Önismeret, ismétlődő minták és az áttörés a pénzügyekben is

Nemrég fejeztem be a Netflix Egy másik énem című sorozatát. És nem csak megnéztem – magamra ismertem benne. Ada karaktere – az orvos, aki a tudomány világában él, a racionalitásból akar mindent megérteni, aki a kontrollban keresi a megoldást – valahol én is lehetnék.

Bár nem vagyok orvos, nagyon is ismerős az a világ. Ahol minden megoldható gondolkodással. Ahol a problémák természetesek, hiszen „mindenkinek vannak gondjai”. Ahol elég, ha megfelelően reagálunk és kitartóak vagyunk. És hosszú ideig ez tényleg működött is – vagy legalábbis úgy tűnt.

Aztán jöttek az ismétlődő helyzetek.
Ugyanazok a nehéz kapcsolati dinamikák.
Ugyanazok a belső bizonytalanságok.
Ugyanazok a pénzügyi korlátok, hiába a szakértelem.

És elkezdtem kérdezni magamtól:
Miért történik ez velem újra és újra?
Mi az, amit nem látok?

A tudatosság, mint fordulópont

Több mint tíz éve hallottam először a családállításról. Akkor még azt gondoltam: „ez nem az én világom”. Az életem elég jól működik, van irányításom, céljaim, teljesítményem. Nem voltam még kész arra, hogy ne csak fejben, hanem belül isszembenézzek dolgokkal.

De a kérdések egyre erősebben kopogtattak.

Nem mentem el családállításra, de elkezdtem figyelni azokat, akik ebben mélyen benne vannak – például Angster Mária munkásságát. És egyre több minden értelmet nyert. Az önismereti munka, az ismétlődő minták felismerése és tudatosítása hozta meg azt az áttörést, amit a puszta racionalitással nem tudtam elérni – sem az életemben, sem a munkámban.

A pénz is „beszél” – csak nem mindig logikusan

Pénzügyi tanácsadóként pontosan látom, hogy a pénzvilág kívülről racionálisnak tűnik: számok, táblázatok, kamatok, költségvetés.
De akik mélyebbre néznek, tudják:
a pénzügyi döntéseinket gyakran láthatatlan, érzelmi és családi minták mozgatják.

Például:
– „A pénz csak kemény munkával jön.”
– „Nem szabad gazdagodni, mert akkor elhagynak.”
– „Jobb szerénynek maradni.”
– „A nő pénzét úgyis más kezeli.”
– „Ha van pénzed, baj is lesz vele.”

És ha ezeket nem ismerjük fel, akkor is hatnak ránk. Bármennyire is tanultak vagyunk, bármennyire is szeretnénk másként élni.

Ezért dolgoztam ki valami mást

Amikor ezt felismerem, teljesen világossá vált számomra, hogy nem lehet csak racionálisan segíteni a pénzügyi kérdésekben. Ezért kezdtem el olyan módszereken dolgozni, amelyek nemcsak a számokról, hanem a mintákról, hitrendszerekről, és belső engedélyekről is szólnak.

Ez lett az alapja:
– az egyedi mentorprogramomnak,
– az élő workshopjaimnak,
– és a most elérhető, ingyenes 21 napos nyári pénzügyi mini-kihívásnak is, amely játékosan, biztonságosan, napi pár perces feladatokon keresztül segít tudatosítani azokat a rejtett mozgatórugókat, amelyek a pénzügyi viselkedésünket befolyásolják.

Az áttörés belül kezdődik

Ada karaktere a sorozatban sokáig harcol. A múlt ellen, az érzések ellen, az érthetetlen ellen. Aztán mégis megváltozik valami. Nem azért, mert mindent megért, hanem mert nyitott lesz arra, amit eddig kizárt. És talán ez a legfontosabb mondat:

Nem kell elhinni semmit. Elég, ha megengedem, hogy lehet valami, amit még nem látok.

Ez a hozzáállás hozta el nálam is a változást. A pénzügyi mintáimmal, a szakmai utammal, a személyes kapcsolataimmal kapcsolatban is.

 Téged is megérintett az “Egy másik énem” sorozat?

Írd meg kommentben, mi volt számodra a legmegdöbbentőbb vagy legfelismerést hozó jelenet.
És ha te is érzed, hogy nemcsak számokkal, hanem belső mintákkal is dolgod van –
gyere, és tarts velem a 21 napos pénzügyi kihívásban.

Ez a kihívás nem arról szól, hogy jobban tudsz majd spórolni. Hanem arról, hogy végre megérted, miért nem engeded meg magadnak azt az életet, amit valójában szeretnél.

 Itt tudsz csatlakozni!

„Mindig hozzá kellett nyúlnom a pénzemhez”

„Mindig hozzá kellett nyúlnom a pénzemhez”

Mi van a megtakarításaink idő előtti felélése mögött?

Van egy mondat, ami sok ügyfelemtől visszaköszön a munkám során, de legutóbb a 21 napos kihívás résztvevője mondta:

„Korábban is voltak megtakarításaim, de mindig hozzá kellett nyúlnom lejárat előtt — és természetesen veszteséggel jöttem ki.”

Ez a mondat sokkal többről szól, mint pusztán arról, hogy „elfogyott a pénz”.

Mi történik ilyenkor valójában?

A megtakarításainkhoz való idő előtti hozzányúlás mögött gyakran láthatatlan, mélyebb rétegek húzódnak meg:

 1. Nincs vészhelyzeti alap → a megtakarítás „életmentőnek” tűnik

Ha nincs külön tartalék váratlan kiadásokra (pl. betegség, autójavítás, munkahelyvesztés), akkor a hosszú távra szánt megtakarítás válik az azonnali túlélés eszközévé. Ez nem gyengeség, hanem egy tipikus tünete annak, hogy struktúrára lenne szükség.

 2. Tudatalatti engedélyhiány a gyarapodásra

Sokan úgy nőttek fel, hogy a pénzről csak akkor volt szó, ha hiányzott, vagy aggódni kellett miatta. Ha ehhez még az is társult, hogy a gazdag emberek önzők, akkor egy tudattalan belső korlát is fellép: „nem maradhat nálam túl sokáig a pénz”. Ez a minta újra és újra arra sarkallhat, hogy „leépítsük” a gyarapodást – akár nem is tudatosan.

 3. A hosszú távra gondolás gyakorlata hiányzik

Az agyunk – főleg stresszben — a rövid távú túlélésre van bekötve. Így ha nincs rendszeres idő, tér és támogatás a jövő megtervezésére, akkor a nyugdíj, vagy a befektetés mindig háttérbe szorul a „mostani” szükségletek mögött.

 A fordulópont: amikor először nem nyúlunk hozzá a megtakarításhoz

A történetben, amit megosztott a résztvevő, van egy kulcsfontosságú mondat:

„Ez nálam hatalmas lépés, hogy elkezdtem félretenni a nyugdíjas időszakra.”

Ez a belső fordulat: amikor először sikerül nem elvenni a pénzt, hanem megtartani. Nemcsak pénzügyi, hanem pszichológiai áttörés is.

Ez azt jelzi, hogy elkezdődött az új minta építése:

– Én képes vagyok megtartani, amit megteremtek.
– Nem a túlélésből működöm, hanem a jövőmért cselekszem.
– A megtakarításom most védelmet és lehetőséget jelent, nem csak „elérhető forrást”.

 Hogyan tudjuk ezt megerősíteni?

1. Hozz létre külön „váratlan kiadások” alapot — így nem a nyugdíjcélú megtakarításhoz kell nyúlnod, ha beesik valami.

2. Ne csak célod legyen — legyen neve is a megtakarításnak: „szabadság alap”, „biztonsági sziget”, „nyugdíjas álom” — ez megerősíti a kötődést.

3. Ismerd fel a mintáidat – kérdezd meg magadtól: mit tanultam gyerekként a pénzről? Kihez hasonlóan működöm most?

Végszó helyett:

Ha te is úgy érzed, hogy sokszor „kiszökött” a kezedből a pénz, és csak most kezded el megtartani, tudd: nem vagy egyedül. És ami a legfontosabb — nem késő.

A megtartás képessége tanulható. Az új pénzügyi minták pedig nem a számokon, hanem a tudatosságon múlnak.

Te is tapasztaltál hasonlót? Mi volt az első megtakarításod, amit nem költöttél el? Írd meg kommentben, vagy oszd meg a bejegyzést egy olyan ismerősöddel, akit most ez erősítene!

Ha szeretnél játékos, önreflexív feladatokon keresztül közelebb kerülni a pénzügyi tudatossághoz, csatlakozz az ingyenes 21 napos pénzügyi mini-kihíváshoz!

 

Szeresd az életed, szeresd a pénzed, szeresd önmagad – de vajon hogyan függnek ezek össze?

Szeresd az életed, szeresd a pénzed, szeresd önmagad – de vajon hogyan függnek ezek össze?

Avagy: Miért nem csak önismereti, hanem pénzügyi kérdés is az önszeretet – és hogyan nyithatja meg a pénz útját az életedbe?

A szeretet és a pénz elsőre két külön világ. Az egyik lágy, lelki, bensőséges. A másik hideg, racionális, sokakban stresszt vagy félelmet kelt. Mégis, ha mélyebbre nézünk, egy nagyon is szoros, sőt meghatározó kapcsolat van az élet, a pénz és az önmagunk iránti szeretet között. És amíg ezt a kapcsolatot nem értjük meg, újra és újra ugyanazokat a pénzügyi, párkapcsolati vagy életvezetési köröket fogjuk futni.

Ez a cikk egy olyan útra hív, ahol nemcsak a pénzügyi blokkok okait, hanem a valódi belső hiányokat is megérthetjük – és ahol a változás kulcsa nem a költségvetés, hanem az önmagunkhoz való viszonyunk újraírása. (tovább…)

A bizalmatlanság ára

A bizalmatlanság ára

…és amit a pénzügyi szabadság elvár tőlünk

A pénzügyi szabadság gyakran úgy jelenik meg a közbeszédben, mint egyfajta végállomás: egy jólétben, biztonságban és önrendelkezésben telt élet, ahol nem mások döntik el, mire költöd az időd és a pénzed. De van egy belső, sokszor rejtve maradó akadály, ami miatt rengetegen soha nem jutnak el idáig. Ez pedig: a bizalmatlanság.

Kiben nem bízunk – és miért számít?

Sokan nem bíznak a pénzügyi rendszerben, a tanácsadókban, a bankokban, a piacban — de ami a leggyakoribb (és legkevésbé tudatos): önmagukban sem.
– „Mi van, ha rosszul döntök?”
– „Mi van, ha átvernek?”
– „Mi van, ha elbukom a pénzt, amit nehezen spóroltam össze?”

A bizalmatlanság védekezési mechanizmusként indul, de ha nem tudatosítjuk, lassan mindent átitat: elhalasztott döntések, ki nem használt lehetőségek, stagnáló pénzügyi helyzet, és egyre mélyülő érzés, hogy „nem vagyok rá képes”.

Pedig a pénzügyi szabadsághoz nem csak matek kell, hanem belső engedély is: hogy megengedjem magamnak a tanulást, a hibát, a fejlődést — és a bizalmat.

A bizalmatlanság ciklusa

1. Nem bízom senkiben, ezért nem kérek segítséget.

2. Nem kérek segítséget, ezért nem tanulok újat.

3. Nem tanulok újat, ezért ugyanazokat a hibákat ismétlem.

4. Újra megerősödik bennem: „Na ugye, jobb is, hogy nem bízom.”

Ez az ördögi kör nemcsak pénzügyileg, hanem érzelmileg is lezár. És eltereli a fókuszt arról, amire valójában szükséged lenne: a belső megerősödésre, nem pedig a külső kontroll maximalizálására.

A pénzügyi szabadság bizalomra épül

Pénzügyileg szabadnak lenni azt jelenti: képes vagyok felelősen dönteni, megengedni a növekedést, és kezelni a kockázatokat — nem kiküszöbölni őket, hanem tudatosan tartani velük a szemkontaktust.

Ehhez viszont elengedhetetlen:

Önbizalom: hogy képes vagyok fejlődni pénzügyileg.
Önismeret: hogy tudom, miért bízom nehezen.
Bátorság: hogy elinduljak akkor is, ha nem 100%-os a biztosíték.
Tudás: hogy ne érzések, hanem adatok mentén hozzak döntéseket.

Reflektáló kérdések

– Milyen korábbi élményeid alakították ki benned a pénzzel kapcsolatos bizalmatlanságot?
– Kinek nem tudsz megbízni a pénzügyi döntéseidben — és vajon miért?
– Hol bízol már magadban pénzügyileg — és ezt hogyan tudnád erősíteni?

És végül: egy konkrét példa

Tegyük fel, hogy van évi 200.000 Ft megtakarításod, amit évek óta „parkoltatni” szoktál, mert nem mersz befektetni. 5 év alatt ez egymillió forint. Ha ezt minden évben évi 6%-os hozamra tetted volna be egy alacsony kockázatú befektetésbe, 5 év alatt kb. 1.127.000 Ft-od lenne — és közben nőne az önbizalmad, a pénzügyi rutinod, a jövőbe vetett hited.

A bizalmatlanság ára tehát nem csak pénzben mérhető – hanem elvesztegetett lehetőségekben, növekedés nélküli években és halogatott szabadságban.

Záró gondolat:
A pénzügyi szabadság nem ott kezdődik, hogy „majd ha lesz elég pénzem…”, hanem ott, amikor elkezdesz bízni abban, hogy képes vagy megtanulni bánni vele.

És ehhez nem vakmerőség kell — hanem apró, tudatos, bátor lépések. Lehet, hogy a legelső épp az, hogy elhiszed: lehetséges másként is.

Ha szeretnél ebben támogatást kapni, – akkor a PénzFlow MentorProgram neked szól.
Egy gyakorlatorientált folyamat, ami nemcsak számokról, hanem szemléletváltásról, önbizalomról és szabadságról is szó van.
Részletekért és jelentkezéshez kattints ide!

Papszt Kriszta
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információk a böngészőjében, és olyan funkciókat látnak el, mint az, hogy felismerik, amikor Ön visszatér a weboldalunkra, és segíti a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak Önnek.