Tudom, mit kéne tennem – de nem teszem
Avagy amikor a tudatos énünk csak statiszta a saját életünkben
„Pontosan tudom, mi lenne a következő lépés.
Csak… valahogy nem teszem meg.”
Ismerős?
Ezek a mondatok gyakrabban hangzanak el egy-egy coaching ülésen, baráti beszélgetésen vagy belső monológban, mint gondolnánk. És gyakrabban igazak, mint szeretnénk.
Mert nem arról van szó, hogy nem tudnád, hogyan kéne félretenni.
Nem arról, hogy ne lenne időd megnézni azt a tanfolyamot.
Nem arról, hogy tényleg ne érdekelne a pénzügyi szabadság, a befektetés vagy egy jobb élet lehetősége.
Valami más tart vissza.
A szakadék: tudatos akarat vs. tudattalan dinamika
A viselkedéspszichológia évtizedek óta kutatja, miért van az, hogy az emberek nem aszerint cselekszenek, amit tudnak, hanem aszerint, amit mélyen éreznek igaznak vagy biztonságosnak.
És ez a pénzhez való viszonyunkban különösen erősen megmutatkozik.
Például:
-
Tudod, hogy jó lenne rendszeresen vezetni a költéseidet – de egy hét után abbahagyod.
-
Tudod, hogy jogos lenne árat emelni – de inkább még vársz.
-
Tudod, hogy lépni kéne – de bénít a „mi van, ha…” érzése.
Ez nem lustaság. Nem fegyelmezetlenség. Nem „elég akaraterő” hiánya.
Ez a belső biztonságérzet és a tudattalan hitrendszerek játéktere.
A bőség tudattalanul is kényelmetlen lehet
Ha valaha megtapasztaltad azt, hogy:
-
egy családi konfliktus a pénz miatt robbant ki,
-
egy fontos felnőtt szereplő az életben azt mondta, hogy „a pénz csak a kapzsi embereket érdekli”,
-
vagy gyerekként azt érezted, hogy nem szabad túl sokat akarni,
…akkor az is lehet, hogy a bőség, a pénz, a jólét számodra nem biztonságos. Legalábbis valahol mélyen.
Ezért történhet meg az, hogy amikor elindulnál, önként lépsz a fékre.
Nem direkt. Nem tudatosan. Hanem a mélyből.
Az „okos én” beszél, de a kormány nem nála van
Ez olyan, mint amikor az eszed tudja, hogy nem kéne este megenni azt a negyedik szelet tortát.
De az érzelmi éned valami másra vágyik.
Megnyugvásra. Elterelésre. Jutalomra.
És végül nem az nyer, aki tudja, hanem az, aki érez.
A pénzügyekkel is ugyanez történik.
Hiába van meg a tudás. Hiába olvasod a könyveket, hallgatod a podcastokat, követsz pénzügyi tanácsadókat.
Ha nincs meg belül a belső engedély, az érzelmi biztonság és a pozitív viszony a pénzhez, akkor a tudás nem válik mozgósítható erővé.
Ezért nem elég „megtanulni” jól bánni a pénzzel
A valódi változás ott kezdődik, ahol már nem csak tudni akarod, hanem érezni, beengedni, megengedni is.
És ez nem egy varázspálca kérdése.
Ez folyamat.
Apró lépések.
Új kérdések.
Más nézőpont.
Más belső párbeszéd.
Itt jön az egyik legfontosabb önreflexiós kérdés, amit érdemes újra és újra feltenned magadnak:
Mi történne, ha végre megengedném magamnak, hogy tényleg elinduljak – a saját tempómban, de következetesen?
Ha most magadra ismertél…
…akkor lehet, hogy nem egy újabb tanácsra, hanem egy újfajta kapcsolódásra van szükséged – magadhoz, a pénzhez és a belső erődhöz.
A 21 napos kihívást azoknak hoztam létre, akik már olvastak, tanultak, gondolkodtak eleget, de érzik, hogy valami mélyebbre is érdemes lenne ránézni.
Nem kell nagy lépés. Nem kell tökéletesség.
Csak napi pár perc figyelem. Egy-egy kérdés. Egy új nézőpont.
És lehet, hogy már ennyi is elég ahhoz, hogy elkezdjen valami belül mozdulni.
Ha szeretnél erről többet megtudni, itt tudsz bekukkantani:
[ A 21 napos kihívás részletei]
Mert néha elég csak annyi, hogy végre ne egyedül menj végig az úton.
És ez most egy ilyen lehetőség lehet számodra.
