„Ezt a pénzt nem is számoltam bele, úgyhogy nyugodtan elköltöm.”
„Ez csak egy kis mellékbevétel, megérdemlek belőle valami apróságot.”
„Nem is igazi bevétel, csak jött valahonnan.”
Ha ezek a mondatok ismerősen csengenek, nem vagy egyedül. Sokan vannak, akik bizonyos típusú bevételeiket – például kisebb projekteket, egyszeri kifizetéseket, ajándékpénzeket – nem kezelik valódi bevételként. Ehelyett „zsebpénznek” tekintik őket, ami mentesít mindenféle tudatos döntés vagy követés alól.
Pedig ez a hozzáállás nemcsak a pénztárcánkra van hatással, hanem a pénzhez fűződő érzelmi viszonyunkra is.
Egy ügyfélsztori a valóságból
Egy ügyfelem, aki évek óta vállalkozóként dolgozik, azzal keresett meg, hogy bár látszólag jól keres, valahogy mégis folyamatosan hiányban van. Közösen végignéztük a bevételeit, és gyorsan kiderült, hogy a fő szolgáltatásából származó bevételt pontosan nyomon követi, ám minden más – kisebb munkák, jutalékok, partneri díjak – „extra” kategóriában fut nála. Ezeket nem rögzítette sehol, nem számolta bele a költségvetésébe, és jóval lazábban kezelte. Például elment belőle vásárolni, jutalmazta magát, vagy egyszerűen „elengedte”, mintha nem is lenne felelőssége vele kapcsolatban.
Az eredmény? Azt érezte, nem halad előre, miközben valójában volt pénze – csak épp nem tudott vele jól bánni.
Mi ennek a viselkedésnek a lelki háttere?
Elsőre úgy tűnhet, hogy ez csupán pénzügyi struktúra kérdése, de valójában mélyebb pszichológiai minták állnak a háttérben.
Sokan nem tudatosan, de így próbálnak enyhíteni a pénzzel kapcsolatos szorongásaikon. Ha nem tekintem „igazi” pénznek, akkor:
-
nem kell érte felelősséget vállalnom,
-
nem kell számot adnom róla (még magamnak sem),
-
nem kell megvizsgálnom, hová tűnik el hétről hétre.
Ez egyfajta önfelmentés, egy „kiskapu” a pénzügyi szembenézés elől. És gyakran egy mélyebb séma húzódik meg mögötte: például a „nem vagyok elég jó a pénzhez”, „nem tudom kezelni a pénzt”, vagy akár a „nem érdemlem meg a pénzügyi sikert”.
Amíg ezek a hiedelmek dolgoznak a háttérben, addig mindig lesz egy kis „zsebpénz”, amit el lehet költeni bűntudat nélkül – és mindig lesz egy kis hiány, amit nem értünk, honnan jött.
Mi történik, ha elkezded „komolyan venni” a pénzed?
Ha elkezdesz minden bevételt egyenrangúan kezelni – függetlenül attól, hogy az egy 2000 Ft-os jutalék vagy egy nagyobb projekt díja –, azzal megerősíted magadban a pénzügyi felnőttséget.
Ez nemcsak technikai változás: ez egy identitásváltás is. A „csak úgy jött” pénzből tudatos döntések eszköze lesz.
Ráadásul, ha pontosan tudod, mennyi pénz áramlik be hozzád havonta, akkor:
-
tisztábban látsz,
-
bátrabban tervezel,
-
és egyre kevésbé csúszol vissza az impulzusvásárlásba vagy a „megérdemlem” típusú önjutalmazás csapdájába.
Önvizsgálatra hívó kérdések
Ha szeretnél ezzel dolgozni, kezdd itt:
Milyen bevételeidet szoktad „csak zsebpénznek” hívni?
Milyen érzéseket kerülsz el azzal, hogy nem számolod bele őket a pénzügyi rendszeredbe?
Milyen történetet mesélsz magadnak arról, miért nem kell ezzel komolyan foglalkoznod?
Ha egy új pénzügyi történetet szeretnél írni…
A pénzhez való kapcsolatunk nemcsak számokról szól, hanem történetekről, szokásokról, és belső hitrendszerekről is. Ha azt érzed, itt az idő új mintákat kialakítani, és tudatosabban jelen lenni a pénzügyeidben, akkor ebben tudok segíteni.
A mentorprogramomban gyakorlati eszközökkel és támogató közeggel segítek abban, hogy ne csak „kezeld” a pénzt – hanem jól is érezd magad vele.
Ha magadra ismertél, írj bátran – beszéljük át, merre indulhatunk el.
