Ma járt nálam egy húszas éveiben járó fiatal lány. A kérdései között szerepelt a nyugdíjmegtakarítás is. Ebben a korban ez a fajta érdeklődés nem általános. Húsz évesen senkit sem érdekel még a nyugdíj. Ha Te is így vagy ezzel, teljesen rendben van. De legalább tudd, hogy minél fiatalabb vagy, annál kisebb erőfeszítés kell ahhoz, hogy a végén jól járj, s szép nyugdíjtőkéd fog összegyűlni.
[social_warfare]
Nyugdíjas korra, előre félretenni húszévesen egyáltalán nem természetes.
Az már inkább természetes, hogy az ember elveri a pénzt, költ, szórakozik, kockáztat… Ha nem így lenne, nem születnének az újabbnál újabb és jobbnál jobb ötletekből új vállalkozások, sokkal kevesebben mernének belevágni valami újba, aminek a kimenetele előre általában egyáltalán nem látszik. Ettől még az idősebbek sopánkodhatnak a különböző statisztikákat és felméréseket nézve, amely azt taglalja, hogy a húsz, harminc éves fiatalok nem gondolnak a nyugdíjas éveikre és nem tesznek félre,de bezzeg Amerikában… – ez is teljesen természetes, hiszen ők már érzik, mekkora teher egy bizonyos életszínvonal folyamatos fenntartása. S aztán ott vannak a nyugdíjszakértők (meg én is, mint pénzügyi tanácsadó) és azt mantrázzák, hogy fogy a népesség (kevesebb a járulékfizető munkavállaló), és nagy átlagban tovább is élünk (nyugdíjszempontból rosszul alakulnak a demográfiai körülmények).
Kapcsolódó cikk: Elegendő idő
Tervezni, új (nyugdíj)célokat megfogalmazni mindig lehet
Nyilván senki sem ezt ismételgeti ezt az év végén, amikor a nagy karácsonyi vásárlás, készülődés közepette az adóoptimalizációs gyakorlatokat is el lehet végezni a különböző állami jóváírások, adókedvezmények legjobb kihasználása miatt, és évente akár összesen 280 ezer forintot is vissza lehet igényelni. De új célokat mindig meg lehet fogalmazni akár a nyugdíj kapcsán is. Mutatok néhány számítást, amivel meg tudod saccolni, mennyit lenne érdemes félretenned. Igen, akár egészen fiatalon is.
Három megoldás
Alapvetően három megoldás van, ha kifejezetten nyugdíjcélú öngondoskodásban gondolksz:
- NYESZ,
- önkéntes nyugdíjpénztár,
- nyugdíjbiztosítás.
Jelenleg mindhárom nyugdíjcélú megtakarításra jár állami támogatás (az éves befizetés 20 százalékának erejéig, meghatározott limitekkel).
A NYESZ-t a banki kínálatban találod, (ha nem is mindegyikben, de a legnagyobb hét bankban igen), olcsó (a számlavezetés körülbelül 2000 forintba kerül évente, és még néhány ezreléket kell fizetni a számlán tartott értékpapírokért), viszont ehhez nem árt némi pénzügyi tudás és önállóság. Itt mindenki maga dönti el, milyen értékpapírokat helyez a nyesz-számlájára, hogyan forgatja őket, mikor, mit ad/vesz. A hozam tehát a piaci környezetre vonatkozó saját megérzéseink és a szerencse függvénye lesz, az éves költségszint körülbelül 1 százalék.
Az önkéntes nyugdíjpénztár egy kényelmi szolgáltatás: rábízod magad az önkéntes nyugdíjpénztárra, kiválasztod a neked szimpatikus portfóliót, és évekre hátradőlsz. Az éves költség hosszú távon itt is a 0,5-1 % között lesz (az évente befizetett friss pénzednek 3-5 %-át elvonják, de ez a számládon halmozódó vagyonod egészéhez képest egyre jobban eltörpül), a hozam pedig azon múlik, hogy a pénztár profi vagyonkezelői mennyire profik.
Kapcsolódó cikk: Milyen hozama van az önkéntes nyugdígpénztárnak?
A legdrágább megoldás a biztosítóktól vásárolható nyugdíjbiztosítás. Itt muszáj megfizetni az ügynökök (tanácsadók) jutalékát. A vagyonra vetített éves költségszint 2-7% között szóródhat, nagy különbségekkel, amikről érdemes tájékozódni. A nyugdíjbiztosítással sem kell sokat tenned, a befektetések kezelését a biztosító vagyonkezelői végzik.
Nem sok érv szól nyugdíjbiztosítás mellett. Azt szoktam a tanácsadásokon mondani, hogy csak az kössön ilyet, aki tényleg komoly kényszerítő erőt képes magára vállalni a hosszú távú folyamatos megtakarításra, mert a kiugrás, a szerződés felmondása rettentő drága. Nagyot buksz, ha idő előtt kiszállsz. (Ha benn maradsz, akkor se számíts hatalmas hozamokra…)
Mennyit tegyél félre nyugdíjra havonta?
Mielőtt konkrét példát hoznék, tisztázzunk néhány fogalmat. Beszéljünk elsősorban a hozamokról. Amikor egy szolgáltató (nyugdíjpénztár, biztosító) a bruttó hozamról beszél, akkor azt láthatod, hogy milyen eredményesen forgatta a pénzedet, milyen ügyesen kezelte a befektetéseket.
Ha mellé teszi a referenciahozamot is, akkor képet kaphatsz arról, hogy mennyire verte meg a piacot. Ez a hozam a portfóliódban lévő elemek szempontjából fontos indexek alakulásából jön ki (ha például magyar részvények vannak a portfóliódban, akkor a referenciahozam a BUX teljesítménye).
Ez még mindig nem mond semmit arról, hogy a számlád mennyivel gyarapodott. Erről a nettó hozam árulkodik. Bruttó hozam mínusz költségek. Itt kiderül, hogy mennyire drágán dolgozik az intézmény, ilyenkor nem mindegy, hogy az éves költségszint 1 vagy 7 %.
S végül mennyit ér a való életben a megtermelt hozam? Azt pedig a reálhozam adja meg. Ez az infláció mértékével csökkentett hozam. Pillanatnyilag ez nem markáns különbség, mert az egész világ inkább azzal küzd, hogy legyen egy kis infláció, annyira alacsonyak a ráták, de ha visszamenőleg 10-15 évre értékeljük a vagyonkezelési tevékenységeket, akkor ez is szempont. És nem csak az infláció alacsony, befektetői szempontból most az okozza a legnagyobb fejtörést, hogy a kamatkörnyezet is a nulla felé konvergál, ezt is érdemes fejben tartanod, amikor mindenféle hosszú távú számításokat, prognózisokat látsz.
Hol találsz ilyet?
Az olcsóság, kényelem, hozzáértés háromszögből szerintem az önkéntes nyugdíjpénztár a legtöbbek számára legegyszerűbb megoldás.
Mutatok egy példát a legnagyobb hazai önkéntes nyugdíjpénztártól is (OTP), ezt a kalkulációkat is érdemes megnézni. Itt vannak a különböző hozamok a különböző portfóliókban:
Biztos anyagi hátteret, nyugodt és boldog életet kívánok!
 |
Papszt Kriszta pénzügyi és vállalkozásfejlesztési tanácsadó,coach, jó(l)lét mentor +36 30 737 5074 kapcsolat@papsztkriszta.com |
Hasznosnak találtad ezt a cikket? Lájkold, oszd meg, kövess a Facebookon, és látogass vissza máskor is, vagy…
