A minimalizmus gyakorlása év közben
A minimalizmus bizonyos szintjének gyakorlása az ünnepek nélküli időszakban nagyban hozzájárul a gyermek karácsonyi várakozásainak csökkentéséhez. Teljesen őszinte vagyok, és beismerem, hogy nem mindig voltam a legjobb, nem tartottam be ezt a tanácsot. Minden alkalommal vettem a fiamnak valami kis játékot, amikor a vásárolni mentem. Akkor azt gondoltam magamban: „Nos, ez csak kis összeg, akkor mi a baj?” Élete első két évében ezt tettem. Szerettem látni az izgalmat az arcán, amikor hazamentem az élelmiszerboltból, és néztem, ahogy boldogan ugrál fel és le.
Amikor a fiam hároméves lett, először voltam szemtanúja tettem következményeinek. Játék nélkül tértem haza, és elszabadult a pokol. Sírni kezdett, és megkérdezte: „Anya, hol van a játékom?” Honnan tudhattam volna, hogy ez megtörténik? Vak voltam. Megengedtem a fiamnak, hogy elvárja, hogy játékot kapjon minden alkalommal, amikor hazaérek a vásárlásból?
Az az igazság, hogy ha mindent megvásárolsz a gyermekednek egész évben, akkor csak olyan helyzetet teremtesz, amikor minden alkalommal valami nagyobbra és jobbra számítanak. Tehát az elmúlt években gyakoroltam valamilyen szintű minimalizmust. Mindent megtettem, hogy kielégítsem fiam igényeit, és vannak esetek, amikor még mindig vásárolok neki szórakoztató dolgokat, de azzal mindannyian jól járunk, ha megismertetjük gyerekünkkel, milyen érzés, ha nem kap meg azonnal mindent, amit akar.
Kezdj visszafogott ajándékkal
Ha korán kezded, akkor a legjobb lehetőség arra, hogy az ünnepi kiadások összegét ott húrd meg, ahol szeretnéd. Sokkal könnyebb korán megalapozni a visszafogott ajándékozás hagyományát, mint később megpróbálni megváltoztatni az elvárásokat. A családom jövedelme anno nem tette lehetővé, hogy túl őrültek legyünk karácsonykor, és ez nem tette lehetővé azt, hogy mindent megvegyek a fiamnak, amit csak akart.
Ennek köszönhetően a fiam mindig elégedett volt a kapott ajándékok számával, és mindg elégedett volt a viszonylag egyszerű ajándékokkal.
Egyszer azonban karácsonykor, amikor befejezte az ajándékok bontását, megkérdezte. – Anyu, ez az? Hol van a többi ajándékom? Ez alkalmat adott arra, hogy elmagyarázzam, hogy nincs több ajándék. Eleinte zavart volt, de megtanulta értékelni a kapott dolgokat.
Néha úgy éreztem magam, mint, aki karácsonykor teljesen megfosztja a fiát az örömtől, mivel nem teljesíti a sok kívánságát. De eladósodni, vagy kiadási őrületbe kerülni, azért, hogy megszerezzek neki mindent, amit csak akar, nem vezetett volna jóra. Az életben nem kapunk meg mindent, amit akarunk. Nem mindig érjük el azt, amit más igen. Fontos, hogy ezt a gyerek is tudja.
Tudom, hogy van más módszer is a gyermekek elvárásainak csökkentésére. Ha van hasznos tipped arra, hogy mit kell tenni vagy mit NEM kell, akkor osszd kommentben.
